Az úgy kezdődött, hogy Karácsony előtt már a szabadság idején a FB-on feltűnt, hogy erre a túrára elő kell nevezni és gyorsan fogynak a helyek. S elkapott a hév, hogy beférjek az indulók közé :) 1200 volt a maximalizált létszám.

Ez egy teljesítmény túra a Fertő-tó körül, az osztrák oldalon Oggau-ból indul és oda érkezik vissza. 110 km, 460 m szintemelkedés, ami ilyen távon szinte lapos :) Főképpen, hogy szinte az összes szint az első szakaszon található, amikor még jó erőben van az ember. Szintidő 24 óra. Alapvetően nem a táv és a hozzá tartozó emelkedők és a szintidő miatt extrem, hanem az esetleges időjárás miatt. Tavaly szél és hó nehezítette a haladást :)

Éjfélkor indultunk Budapestről egy kisbusszal, a rajthelyre 3 órára értünk le. Lecuccoltunk, majd megreggeliztünk, jó mértékkel minden volt (meleg te, kávé, kóla, ... szendvics, müzli,...) A túrát a BILLA támogatta bőségesen, így az ellátmány mellett még nevezési díjat sem kellett fizetni :)

A rajt még sötétben 4:30-kor volt (gondoltam rá, hogy otthon még mindenki jóízűen alszik :) ), a polgármester indította, helyi zenekar játszotta a kísérő zenét, kb.1100 induló fejlámpában, elég jó hangulat volt, a hőmérséklet 3 fok, gyenge szél fújt.

Az elején sötétben, dimbes dombos részen aszfalton haladtunk. Az emelkedők nem tűntek meredeknek, mert a sötétben nem látszott, csak a pulzusmérő mutatta, hogy emelkedik az út :)

Mondhatnám, hogy az első 30 km esemény nélkül telt el :) Menet közben kivilágosodott, áthaladtunk pár szép osztrák és magyar falun, láttam azt az éttermet, ahol egyszer nagyon finom libamájast ettünk, az út átváltott egy kicsit korcsolya pályává, voltak rendes frissítő pontok, ahol minden lényeges, fontos megtalálható volt ... :) Nagyon segítőkészek voltak a pontokon az emberek, s bő ellátás volt. Bár ez annak is köszönhető, hogy kocogó lévén az elején haladtam :) Bár menet közben többször is elcsodálkoztam, hogy túrázók hogyan lehetnek olyan elől, amikor én kocogok. A profi túrázók úgy mentek, mint ahogy én futottam. Ez durva volt :) Néha csoportokba verődtünk, dumáltunk pár szót, aztán elváltunk, mindenki alapvetően a saját iramában ment. Ez Hegykőig tartott.

Hegykőnél, pont a frissítő pontnál voltam (ez a 30 km-nél volt), amikor elkezdett esni az eső. Valamint az eddigi aszfalt útról földútra tértünk át. Kezdődött az extrém része a túrának :) Maga a táj szép volt, vadludak húztak el az égen, átfutottam a Hanság csatorna felett és látszott, ahol becsatlakozik a Fertő-tóba, ...

De ez eső csak esett, esett elég erősen, sőt egyre erősebben. A ruhám körülbelül egy órán át bírta az erős esőt. Addigra mindenem átázott, a kabátom sem bírta ezt az erős terhelést. Innentől kezdve azért futottam, érzésre egyre gyorsabban (de ezt alul a táblázat is alátámasztja), hogy elég hőt termeljek, hogy ne fázzak. Bár még ekkor is élveztem, mert tudtam, hogy a következő ponton abbahagyom :) Nagyon elkezdtem fázni. Kb olyan volt, mintha egy 1-2 fokos zuhanyban futnék meztelenül, mert akkor már minden átázott, folyt át rajtam. Meg azért nagyon megfázni, akár tüdőgyulladást sem akartam kapni, azzal többet vesztek a felkészülésben, minthogy itt végig megyek (mert hogy végig nem futok az biztos). Szóval még volt küzdelem a frissítő pontig (Apetlon - 55 km), ahol meleg helység fogadott, s sok túratárs.

Mint kiderült, már sokan feladták, s míg ott voltunk egyre többen döntöttek hasonlóan. Egy pillanatra a felmelegedett állapotomban megfordult a fejemben, hogy továbbmenjek, de amikor a hátizsákból kivettem a száraznak vélt ruhám, és kiderült, hogy az is szinte nedves, valamint az erős eső még két óra múlva sem állt el, így teljesen befejezettnek tekintettem a kihívást. Nyert a természet :) De legalább egy jó edzés volt. Meg látom, hogy hol kell a ruházaton fejleszteni, mert az Alpokban akár nyáron is várható ilyen idő :) 

A fotók itt tekinthetőek meg:
https://plus.google.com/u/0/photos/106545369401297638943/albums/6111337999622536961?sort=1

 Részidők 5 km szakaszokban: