Ultra Trail Hungary 113 km
2015. június 05. írta: ubp

Ultra Trail Hungary 113 km

Teljes nevén Salomon Ultra-Trail Hungary, de mindenki csak UTH-nak hívja :)

A tavalyi Terep80 során már ott megérett bennem, hogy idén a hosszabb távon kell indulni :) Azért elég hosszú volt idáig az út az elhatározástól. Először is ez nem csak hosszabb, hanem szintesebb pálya is lett, mint az elődje, a Terep100-as volt. Másrészről számomra a 80km egy lélektani határ. Azt a távot szinte bármikor lefutom mostanában. Utána kezdődik a kihívás :) Főképpen, hogy elég szigorú szintidő is tartozik hozzá. Viszonyítás képpen, az előző Istria 110 km-hez 30 óra volt a szintidő, itt ugyan ennyi távhoz és szinthez 20 óra!

Akkor nézzük az útvonalat: Szentendre -Lajos-forrás - Dobogókő - Klastrompuszta - Pilisszentlélek - Pilasmarót - Dömös - Lepence - Pilisszentlászló - Visegád - Szentendre 

uth_utvonal.png

A felkészülés során azért nem voltam benne 100%-osan biztos, hogy ez meg lesz. Hiszen voltak kudarcok, vagy nem úgy sikerült futások. Az Istria is 26 óra lett (bár nem futottam végig egyéb okból). Az nagyon jó volt, hogy sikerült az UTH pályáját 3 részletben teljesen bejárni, így tudtam mikor mi vár rám. S bár az első alkalommal nagyon nagy volt a sár, most ez is jól jött, hogy tudtam mit jelent itt a sár :) Azt hogy dagonya bokáig :) Bár ha a három bejárás idejét összeadtam, akkor jóval 20 óra felett járt az összidő, itt meg egyben kell teljesíteni. Bár az is igaz, hogy itt kevesebb cuccot kellett vinni, hiszen voltak viszonylag sűrűn (10-15 km) frissítőpontok, és a felénél depózási lehetőség.

A verseny elött 3 napig folyamatosan esett az eső, így minden átázott, sok helyen sártengerré változott. Szerencsére azonban a verseny napján már nem esett. Elég eltökélt voltam, hogy megcsinálom, hogy meg fogom csinálni.

A rajt Szentendrén volt éjfélkor. Előtte időben kimentem viszonylag sok cuccal, mert bár otthon összeraktam szinte mindent, de felkészültem rá, hogy a helyszínen döntöm el véglegesen, hogy miben fogok futni, mit teszek a hátizsákba, s mit küldök a depóhelyre féltávhoz. Utólag visszagondolva számomra tökéletessen sikerült mindent kitalálni :) Induláskor egy 3/4-es hosszú, de vékony futónadrágban, felül egy hosszú technikai és rá egy rövidujjú technikai. A cipőn sokat tanakodtadtam, de végül nem a szöges melett döntöttem, mert elég sok beton is volt, s ott többet nyertem a rendes terep Inov-8 Terroc 330-as cipőben, melyben végig mentem úgy, hogy a végén egy vízhólyag sem volt a lábamon :)

Kényelmesen összekészülődtem, majd a pár száz méterre lévő rajtba mentem, ahol fejlámpás közös fotózkodás, majd rajt. Érdekes volt a kihalt várson át kifutni a hegyek közé:) Próbáltam nem elfutni az eljét (a végét már úgysem tudom :) ) igyekeztem a pulzusra és magamra figyelni. Tudtam mi vár rám. Ez: :)

uth111_szint_2.jpg Az első szakasz át Szentendrén, fel a Kőhegyre, majd innen indult az eszémletlen nagy sárdagasztás :( egész Lajosforrásig. De szerencsére tudtam, hogy ez milyen hosszú, másrészről a frissítőponthoz közeledve mintha egy repülő leszálló pályán landolnánk a frissítő pontra ez a kép fogadott minket:

szasza02.jpg

Élőben is nagyon jól nézett ki :) egy kicsit felvidított, kizökkentett a sárral való küzdelem monotonításából. A frissítő ponton keveset időztem. Már a terv is az volt, hogy minden frissítő ponton minimálisat legyek, mert sok időt el lehet vesztegetni, ha a 10 ponton csak 2-3 percet vagyok, hát ha még többet. Így alapvetően mindig előre kitaláltam, hogy mit akarok enni, azt magamhoz vettem, amíg a kulacsomat töltötték és már mentem is tovább. Szóval Lajosforrásról egy meredekebb kaptató után jött egy hosszabb lejtő. A terv az volt, hogy a meredekeket nem mindenáron megfutni, inkább jó ütemben "megsétálni" s a lefelén hozni, gyorsulni. Na ez alapvetően nem jött be, mármint hogy a lefelén gyorsulni, mert a sár miatt csúszott minden rendesen, nagyon oda kellett figyelni. Mert ugyebár az egyik szabály, hogy versenyen lehetőleg ne ess el főleg nagy tempónál :)

Dobogókőre felérve elég stresszes voltam, szűkösen voltam a szintidőn belül, hogyha a Thirring körúton is végig kell menni (ez egy elég meredek szintes 2 km fent a tetőn). De szerencsére lezárták a talajviszonyok miatt :) Így viszont közel fél órával belül voltam a szintidőn, s ez megnyugtatott. Fent nagy köd volt, hidegebb is, valami szitált is, ezért még felvettem az esőkabátom. Innen egy könyebb szakasz jött elfelé, majd szintben, majd egy hosszabb emelkedő a Vaskapu szoroson. Itt kezdtek a madarak ébredezni, bár még sötét volt, tudtam, hogy lassan hajnalodik. S felfelé menet el is kezdett világosodni. Nagyon jól nézett ki, kicsit szürreális volt az égi érő, viszonylag ritka fák, a köd, madárcsicsergés, mintha őserdőben lennék :) ez a kép örökre megmarad, már ezért érdemes volt eljönni :) Klastrompusztára már viszonylag világosban értem, gyors frissítés, majd vissza a fák közé :) Néhol a jelzéseket az elágozásoknál valakik leszedték :) de szerencsére jól emlékeztem az útvonalra, így legtöbbször pár 10 m múlva már látszott a jelzés, szalgozás, de ha nem, akkor is elég volt menet közben ellenőrizni a telón az útvonalat, egyszer sem tévesztettem :)

Pilisszentlélekre érve pont hajnali mise volt a kolostorromnál, jól megnézték az őrült futókat :) Végig igyekeztem egyenletes tempóban haladni, nem elfutni az emelkedőket, beosztani az erőt, figyelni a futásra, lépesekre, folyamatos volt a koncentráció. De azért élveztem, hogy a terv szerint haladok. Pilismarótra egy hosszabb kb 2 km betonút vezetett be, ott igyekeztem megnyomni, hozni az időn, meg pár futótársat is sikerült megelőznöm :) Az idő egyre jobb lett, úgyhogy itt már elraktam az esőkabátot. Jött egy szakasz, ahol a szalagozás nem volt jó, vagy valaki nagyon átrakta. Ez egy idő után feltünt nekem, jeleztem a szervezőnek, aki mondta, hogy rakjam már át :) úgyhogy ezzel kb 10 percem meg plusz egy km bánta. Kicsit meg is ilyedtem, hogy közel kerültem a szintidőhöz :( De megint jött egy jobban futható lefelé, s itt megint egynesbe kerültem magammal :)

Dömösnél a frissítés után jött az egyik legnehezebb rész, felmászni a Prédikáló székhez. Itt az eltervezett 45 perc helyett 40 perc alatt sikerült felérni úgy, hogy ez az idő ugyan annyi volt mint a bejáráskor, pedig akkor magamhoz képest jó ütemben mentem.Kicsit megnyugodtam, hogy sikerült jól teljesíteni ezt a részt. Innen egy hosszú szintes, majd lefelé szakasz jött. Kicsit unalmas széles erdészeti köves úton, de legalább jól futható volt, a végén megint egy betonos szakasszal Lepencéig. Jól álttam a szintidőhöz képest, a megnyugtató 30 órás távra tőle :) Lepence után jött egy nehezebb rész, mert egy hegyoldalban kellett oldalazva menni, az ösvény még friss volt, ahol futottunk, így oldal irányban lejtett, csúszott, nem igazán lehetett haladni.Szerencsére nem volt túl hosszú. Utána viszont egy gyönyörű patakvölgyben mentünk felfelé. A bejárás során nem találtam itt az utat, jelzéseket, de most ki volt taposva előttem, így csak a nyomokat, ösvényt kellett figyelni :) Az idő egyre inkább kezdett melegdeni, már szinte kánikulának éreztem, főképpen, ahol kiértünk a hűs patakvölgyből és Piliszentlászló felé mentünk.

Pilisszentlászlón a KisRigó éttermben volt a fél táv, depó, ide lehett saját csomagot küldeni. Én átvettem a váltóruhám, szerencsére készültem a melegre is, így fel tudtam venni rövid ujjú pólót, rövid nadrágot, sőt még a zoknit is átvettem a hosszúszárúról rövid bokaziknira. Nagyon kedvesek voltak itt is a segítők, minden mozdulatunkat leték, kérdezték, hogy mit segíthetnek, nagyon jól esett ez a törődés. Elvileg lehetett levest enni, de én nem kívántam. Meg ez öltözéssel is elment kb 15 perc (ez volt a leghosszabb frissítés), így össze kellett szednem magam és indulni, mer a szintidő megint vészes közelségbe került. Szerencsére innen Visegrádig egy szintén csodálatos patakvölgyben majdnem végig jól futhatóan lefelé ment az út, így Visegrádra leérve örömmle konstatáltam, hogy a tervezett időhöz nagyon közel vagyok.

 

Visegrádról viszont egy nagy mászás volt fel a várhoz, majd tovább a bobpálya felé. Ez most jóval nehezebbnek, hosszabbnak tűnt, mint a bejárásnál :( szerencsémre volt nálam pénz, így tudtam venni egy alkoholmentes hideg sört :) s ez visszahozta az energiám,életkedvem :) A bobpályától Pap-rétig végig a kék jelzésen lehetett elég jó ütemben menni, a kisebb emelkedőket még ki is futottam, élveztem a jó időt, tájat, minden rendben volt :) A Pap-réti frissítés után viszont egy kicsit elfogyott az energiám, gyalogoltam egy darabon. Majd jött a mumus, Vörös kő :) Még jó hogy a bejárás során megismertem ezt a részt is, mert így tudtam mire számítok. Négykézláb mászni felfelé, kapaszkodni a gyökerekbe, hogy vissza ne csússzak, guruljak. Kemény volt, szerencsére csak fele  olyan hosszú, mint fel a Prédikáló székre, így kb 25 perc alatt fel is jutottam. Gyönyörű kilátás volt onna, Váctól Szentendréig lehetett a Dunát és településit látni. Azért sok időm nem volt gyönyörködni, mert ránézve az órámra láttam, hogy nagyon megközelítettem a szintidő. Szerencsére innen már csak egy kisebb hegy volt, azt is lendületből vettem :) Így Szentendre határába érve már megint biztonságosan a szintidőn belül voltam. S itt már tudtam, hogy meg lesz. Még frissítettem egyet egy nyílvános kútból, majd egy viszonylag unalmas rész jött, köves, poros úttal, még azért elég meleg volt. De már tudtam, hogy mindját itt a cél, s ez feldobott :) Beérve Szentendrére egyre többen tapsoltak, bíztattak amikor elhaladtam melettük, nagyon jól esett. S mikor a kis utcákon át főtéren vezetett keresztül a befutó, s a kávézókban mindenki tapsolt, az fenomális, felejthetettlen élmény, megborzongott a hátam is tőle. A befutónál márönfeledten pacsiztam a kordonnál állókkal :) SIKERÜLT :)

 10404516_1578087752440864_2546863596897235774_n.jpg

Több kép itt:
https://goo.gl/photos/qDR3JHVvbC8AhSDa8

táv: 113,4 km  szint: 4150m  idő:19  óra 42 perc 23 mp    tempó:  10:26 perc/km 

A bejegyzés trackback címe:

https://ubp2011.blog.hu/api/trackback/id/tr27507498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zoli a múlt futója - serpa 2015.06.05. 06:58:40

No comment gondoltam elsőre. Múlt hét végén gondoltam rád, Csopakon kijöttem egy parti étteremből és kikkel találkoztam? Na kikkel? UB futókkal, épp a Balatonkerülést nyomták sherpákkal és ami kell. Árpikám én csak ámulok rajtad, képtelen lennék rávenni magam ezekre a teljesítményekre. Gratulálok.

ubp 2015.06.05. 09:21:16

@Zoli a múlt futója - serpa: Én is gondoltam az UB-re :) Lehet, hogy jövőre megint kell sherpa! :)
süti beállítások módosítása