Előkészületek

 Pénteken délutánra terveztük a lemenetelt, Füreden van az egyik kísérőnknek szállása, így az volt a kinevezett bázis. Péntekre szabadságot vettem ki, hogy a listán szereplő, rám jutó tételeket beszerezzem. A csapat két részben ment, mi egy kicsit csúsztunk kocsis kísérőnk munkahelyi elfoglaltsága miatt, de ennek nem volt jelentősége. A szállásról a már teljes csapat átment Tihanyba a rajtszámot átvenni. Itt a finom tésztaparti keretében kapott túrós csusza és búzasör elfogyasztása után visszamentünk a szállásra és további szendvicsek elfogyasztása után viszonylag későn (a tervezett 9 helyett) kb. 11 kor feküdtünk le.

Reggel korán keltünk, én fél5-kor, de szerencsére nem érzetem magam nagyon álmosnak, meg a reggeli borotválkozáskor a hideg víz is felfrissített. Reggeli (egy szendvics és kóla), majd a cuccokat bepakoltuk a kocsiba. Mivel bármilyen idő lehetett, ezért egy csomó csomag került be részemről, de legalább nem kellett sokat gondolkodni, hogy mi maradjon otthon :)

Rajt

Az első szakaszt én kezdtem, ezért a rajt is rám jutott. Így akartam, ha már én találtam ki részünkről ezt az őrületet :) Azért meg voltam illetődve a sok menő, profi egyéni induló között. Érdekes volt, hogy éreztem, hogy meg tudjuk csinálni, elég erős elszántság volt bennem. Meg nem hagyhattam cserben a társam, a segítőinket meg a barátokat, akik szurkoltak. Egy örömfutást terveztem, ha egyáltalán épeszű normál ember 100 km futást örömfutásnak nevezhet :) Direkt a végére álltam, mert nem akartam magam elfutni az elején. Lesz még idő beleerősíteni :) Az első szakasz dombjai jók voltak, nem volt meredekebb és hosszabb sem az emelkedő, mint a János-hegyen edzéskor futott út. 

Verseny közben

Viszonylag hamar beálltam a saját ritmusomra. Ez az elején, első szakaszban még jelentett pár társat, de a későbbi szakaszoknál már egyszer sem futottam mással, mert úgy szétszóródott a mezőny és annyira más ütemben futott mindenki. Az időeredményeket szakaszonként majd később kapjuk meg, így annak a kielemzése majd még jön, de a legelején még írtuk magunknak. Így az első szakasz az 6 percen belüli volt, amivel teljesen meg voltam elégedve, mert tényleg kényelmesen futottam, nem is fáradtam el. Gondolkodtam is rajta, hogy tovább futok, de a reggeli addigra ért le, így okosan időben kiálltam :)

Nagyon jó volt végig a "sherpák" támogatása. Ha bármit szerettünk volna ott voltak a közelben, amit kértünk egyből adták. Adták a saját frissítőnket, a déli nagyobb melegben jól jött, hogy sűrűbben lehetett kortyolni, mint a frissítő pontokon. Meg ha le kellett venni egy ruhát, mert melegebben öltöztem, akkor is oda lehetett adni, nem kellett cipelni. Meg legyúrták a lábam :) Szóval full extrás volt a kiszolgálás és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy sikerült teljesíteni!!! Köszönjük!!! Azért nekik is kellett bennünket szokni, ez volt számukra a kihívás. Az egyik, hogy a frissítő odaadása nem volt mindig zökkenő mentes, néha bénáztunk :) De nem baj, legalább kizökkentett a monotóniából. A másik, hogy én nem szerettem, ha beszélgetnek velem futás közben, ha túl közel vannak. Így inkább azt kértem, hogy mögöttem legyenek és ne zavarjanak. Meg az sem lehetett könnyű, hogy olyan lassú iramban tekerjenek, és ne üssenek el minket :)

Nem vittem zenét, én nem szoktam futás közben zenét hallgatni. Visszagondolva azonban nem is tudom, hogy min járt az eszem. Na, azt nem mondom el :) Különben meg néztem a tájat, házakat, mert én nem sokat voltam a Balatonnál, így minden újdonságnak hatott, mind a természet, mind az épületek. Meg néha számoltam az időt, ütemet. Az érdekes, hogy egyszer sem gondoltam arra, hogy futás közben megálljak, belegyalogoljak, vagy legrosszabb esetben feladjam. Nem volt rá okom. Végig a saját tempómban mentem, ami egyre lassult, de az adott részen az volt a számomra "jó". Nem akartam világcsúcsot futni. Nem mással versenyeztem, hanem magammal, hogy megcsináljam. Így sikerült egyik szakaszt sem annyira megnyomni, hogy teljesen kiégjek. Még az északi partin láttam, hogy lehagytunk egy párost, "versenytársat", így a cél, hogy ne legyünk utolsók biztosítva láttam, így utána egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen időt megyünk. A vég felé, amikor látszott, hogy a 24 óra is bőven reális cél, már nem érdekelt, hogy végül is mennyi lesz az időnk.

A legnagyobb gondom a kajálással volt. Bár nem éheztem el egyszer sem, sajnos az én második szakaszomtól hasmenés jött rám. Ez valószínűleg amiatt volt, hogy olyan kajákat is (gel) ettem és ittam, amiket korábban így nem próbáltam ki. Ez a probléma végig kísért a befutóig, ami azt jelentette, hogy futás közben is be kellett ütemeznem megállókat. Szerencsémre este is meg tudtam oldani, mert a panziókba, szállásokra is beengedtek, külön köszönet érte utólag is. Bár elnézve a befutó futót elég ijesztő lehettem :))

Már az első szakasznál éreztem a jobb lábamon az achilesemet, hogy fáj, előjött a múltkori fájdalom. De mivel nem nőtt, hanem állandó szinten volt a fájdalom, így ez nem volt ok arra, hogy abbahagyjam. A végére egy kicsit talán bedagadt, most pihentetem. A bal lábamon meg a lábfejem (rüszt?) kezdett el fájni, de nem futás közben, hanem pihenőnél érzetem. Valószínűleg az új cipő miatt, hogy nem volt rendesen befutva, bejáratva. Így ez sem volt ok a verseny abbahagyására, hiszen futás közben nem fájt :) (Még most is fáj, pár nappal az esemény után.) Meg leégtem :) Bár bekentem magam többször is a karomon, fejemen, de kimaradt az alsó lábszáram, így az rendesen leégett. Mire észrevettem már este lett, így akkor már felesleges lett volna bekenni :)

Fáradtság, álmosság kb a 3. szakaszom után kezdett jelentkezni. Az utolsó két szakasz előtt, már este sikerült aludni a kocsiban. Hogy mennyi időt nem tudom, mert szerintem bezuhantam és egyből elaludtam :) Hogy fáradt voltam a végére az is mutatta, hogy míg vártam a futótársam, addig este már dupla (póló, hosszú ujjas) öltözet kellett felülre, de indulás után viszonylag hamar melegem lett és a pólót le kellett venni.

Befutó

Az utolsó szakaszt megint magamnak kértem :) Ezt már tavalyról ismertem. Benne egy jó kis csopaki emelkedővel, a füredi éjszakai élettel, a gyertyás utolsó frissítési ponttal és a pirkadattal Tihanynál. Látványnak is mind - mind gyönyörű. Tihanynál az utolsó emelkedőket elég jó ütemben futottam ki. Éreztem a vég közeledtét. :) A befutó meg csodálatos élmény. Amikor feltör az emberből a megkönnyebbülés, hogy az a sok küzdelem, ami mind a mai napon, mind az előtte több mint fél évet jellemezte, nem volt hiába való és itt siker koronázta. SIKERÜLT, MEGCSINÁLTUK!!! :))