Ez a verseny, esemény volt az idei célversenyem (legalábbis az első félévben). Egy fontos felkészülés a jövő évi célom felé. A múltkori Terep80-as verseny (ami elég jól sikerült) után, talán keveset pihentem. Az azt követő héten elég erős edzésprogramot nyomtam le, annak ellenére, hogy a jobb lábam fájt. Én marha, meg nem csak hogy nem pihentem ki, hanem nem is ápoltam, kenegettem :( Így a rákövetkező hét nagy része jóval gyengébb lett, mint kellett volna :( Az utolsó héten meg már nem lehet behozni az elmaradt edzést, meg a munka is elég sok volt, így az utolsó héten csak egy laza tekerés volt a hét elején. Legalább kipihent voltam :) Az utolsó nap is éppen össze tudtam pakolni, aggódtam, hogy mit hagyok otthon.

Az útvonal:

A cél a 24 órán belüli teljesítés volt. Ehhez a részidők, amiket terveztem: Kékestetőre 3:20, Galyatető másodszor 7:00, Hidegkúti th 15:00, cél 24:00. Azaz kb az első 40 km 7 óra, a második szakasz 42 km 8 óra, a harmadik szakasz 42 km 9 óra. Azért volt egy nagyon optimista becslés is ami 23 órára szólt, ha minden összejön :) A pesszimista a 26:30 órán felüli. Viszonyítás képpen a szintidő 30 óra.

Szint: 6374 m szintemelkedés, gondolom közel annyi lefelé :)

Reggel 5:30-kor ébredés, pakolás, depó csomagok összekészítése, mit (kaja, ruha, lámpa) hova küldjek.
Rajt 7.00-kor, Kisnánáról. Frissen, vidáman, még tele önbizalommal :) Az első részen még friss a levegő, egy technikai póló és egy dzseki volt rajtam, meg egy hosszúszárú futónadrág, és a hátizsák. A pulzus a tervek szerint max 145 lehetett volna. Igyekeztem nem elfutni magam, de így is felment néha 150-160 ig, amikor észrevettem, akkor próbáltam lassítani de volt amikor félre is álltam, hogy visszamenjen. Tudtam, hogy nem szabad az elején elfutni magam, még sok van hátra :) Ez a szakasz a Kékestetőig már ismerősnek számít, hiszen már számos Mátrabérc futáson vagyok túl :) aminek szintén ez az első szakasza. A Kékesre a tervezetnél még így is 10 perccel korábban, 2óra 52 perc alatt értem fel, s ez az idő 20 perccel volt jobb, mint tavasszal!

Kékesről Parádsasváron át mentünk fel a Galyatetőre. Itt már melegedni kezdett az idő, de még nem vetkőztem neki. Parádsasváron láttuk a gyönyörű szállót, az elhagyott, romos üveggyárat. Valamint egy túrázót, aki szandálban és kivasalt ingben nyomta a távot! :) s ott tartott 26 km után mint én :) (Végül a 88km-es távot teljesítette) Galyatetőre felérve gyors frissítés majd irány a "hurok", le Mátraalmásra és vissza Galyatetőre, 6:54 -es szintidővel, tartva a tervezett időt. Az idő melegedett, így Mátraalmásról felfelé már levettem a dzsekit és a rövidujjúban mentem tovább. Az időjárás elég változékony volt, mert míg futottunk a hurkon, addig Galyatetőn átvonult egy zápor.

Galyatetőről egy hosszabb, pihentető futás következett, melynek a végén egy kis emelkedő után Mátraházára értünk. Az utána lévő szakaszon egy részen összejött egy kisebb csapat, együtt futottunk. Majd felfelé egy részen éllre álltam, majd miután kis idő múltán egy jelzést nem vettem észre a patak parton, így egy kis kitérő következett :) Szerencsére a Locus-ba letöltött térkép és útvonal segített visszatalálni a helyes útra. Bár két túratárs az itiner leírás szerint még ment tovább a rossz irányba, hiába mondtuk, hogy szerintünk nem jó felé mennek. Mi meg, bár visszataláltunk, viszonylag kis kitérővel, de később kiderült, hogy volt ott egy ideiglenes ellenőrző pont, ahol ugyebár nem bélyegeztünk :( De a végén rendesek voltak, nem zártak ki emiatt :)

A következő rész nagyjából kiesik az emlékezetemből :) Arra emlékszem, hogy fogy a táv, sok az emelkedő, szép a táj :) Meg valahol a lábamat is kellett istápolni, mert kezdtek víz és vérhólyagok megjelenni, így leragasztottam őket. Volt amelyikkel elkéstem :( Az Ágasvári túristaházban finom rántotta várt mindenkit :) Az Ágasvári csúcsra felmenet a hátizsákot otthagytam a túrista házban, hiszen az út arra vitt vissza :) s az 500m-en 150 m szintemelkedés elég meredek volt még hátizsák nélkül is. De még nem tudtam, hogy lesz ennél meredekebb :) Kezdett szürkülni majd sötétedni. Mátrakeresztesnél besötétedett és a lámpám csak a következő pontban tudom felvenni, ezt elszámoltam :( Így hozzácsapódtam egy teljesítőhöz, ami azért lecsökkentette mind az én, mind az ő sebbességét, mert igyekezett segíteni, hogy én is lássak. Itt volt olyan rész, ahol annyira saras volt az út, hogy szinte korcsolyázni lehetett, én meg rosszul kereszteztem egyszer a lábam, így oldalra estem :( szerencsére nem ütöttem meg magam, a sár puha volt :) de hideg, vizes :( A hidegkúti túristaházhoz felérve az eső is elkezdett szemerkélni, esni. A túristaházban a depó csomagból felvettem a meleg hosszú ujjú felsőt és lámpát. Itt ettem egy jó húslevest hús nélkül, de tésztával. Viszonylag gyorsan ettem, mert 15:18 órás részidővel egy kicsit túlléptem a tervezett időt (15:00).

A gyors depó, frissítés után irány a Muzsla. Esett. Egy darabig :)  Utána már csak minden vizes és sáros volt, folytatódott a korcsolyázás. A Muzslára felvezető szakasz egy gyönyörű völgyben vezetett, még fejlámpa fényében is lenyűgöző volt. Én nyomtam, bár a pulzust már csak 135 környékére tudtam feltornázni, de éreztem, hogy most ez a maximum. Többen verődtünk össze, nagyon jól néztek ki a fejlámpafények, ahogy kigyóztak felfelé :) Az út jóval nehezebb volt, mint gondoltam. Most más irányból mentünk fel a hegyre, mint tavasszal, akkor rövidebb pihenősebb szakszok is voltak benne, most csak folyamatos egyre meredekebb felfelé. S a csúcs előtt nem sokkal éppen be akartam kapni egy zselét, hogy erőt gyűjtsek, mire ennek a szagától kidobtam a taccsot :( Hát ha ki akar jönni, akkor jöjjön :) így pár perc eltelt, míg megkönnyebbültem, magamhoz tértem. Itt engedtem el a 24 órás célidőt. A csúcsra felérve gyorsan mentem tovább, mert fáztam, ha nem mozogtam.

Jött egy hosszabb, könnyebb szakasz, amin magamhoz tudtam térni rendesen. Inni, enni tudtam, nem jött vissza, így energiám is lett. A lábamon, mindkettőn a vízhólyagok egyre jobban fájtak :( Már nem mertem megnézni őket :)

A Havas csúcsra még az eddigieknél is meredekebben lehetett feljutni. Négykézláb másztunk, sötétben, néha még a jelzést sem lehetett látni, keresni kellett a sziklák között. Világosban is nehéz lett volna, így meg egyenesen kihívás :) De nem volt legyőzhetetlen akadály :) Azért szerencsére ez rövidebb távon volt ilyen meredek, utána "csak" meredek volt :)  Mire felértem a csúcsra lassan világosodott. Szerencse is volt, mert a fejlámpa eleme kezdett kimerülni. Innentől kezdve még lefelé menet is gyaloglás volt a futás helyett a fájós lábam miatt :( Szóval itt már teljesítmény túra következett :)

Folyamatosan világosodott. Érdekes volt, hogy az estét minden gond nélkül átvészeltem, egyáltalán nem voltam álmos. Még jött két szép hegy, ebből az utolsó nem csak azért volt "szép" mert az utolsó volt, hanem mert tényleg gyönyörű kilátás nyílt róla, körbenézve látni lehetett szinte az összes csúcsot, amit megmásztunk.

A cél felé futva az utolsó 3 km megint kocogtam, hogy mielőbb túllegyek már a lábam szenvedésén és élvezzem a megérdemelt söröm, amit beraktam a csomagomba :) A célba nagyon jó érzés volt, ahogy megtapsoltak minden teljesítőt, engem is :) A 280 induló közül a kb 110-ik lettem, így az indulók 60%-ánál jobb voltam :) 

Ami jó volt:

• Nem adtam fel :) teljesítettem szintidőn belül
• Az első 82 km jó volt, odáig jól lőttem be a tervezett időt is
• jól, sokat ittam, megfelelően ettem (kivéve a levest, azt jobban meg kellett volna rágni, emészteni)
• jó volt a ruha, öltözet
• jó volt a hátizsák, most, hogy a derekát nem rögzítettem, nem dörzsölt fel, de mégsem lötyögött
• gyönyörű helyeket láttam!!

Amin fejleszteni kell:

• 80 km felett ne legyenek vizhólyagok a lábamon

A fényképeket megint nem én csináltam :) de köszönet értük, itt lehet őket megnézni:
https://plus.google.com/u/0/photos/106545369401297638943/albums/6020830166399342929

Táv: 124 km  szint: 6374 m  idő: 26:24:00 tempó: 12:40 perc/km ez majdnem 5km/h (erős túratempó)