Az elmúlt időben futás közben lassan összeállt egy újabb haiku. Bár nem túl vidám, azért én nem vagyok ennyire szomorú :)  

HAVAS TÁJ

Sűrű hóesés.
Eggyé válik föld és ég, 
múlt, jelen s jövő.

Hópaplan alatt
eltűnik az élet, seb.
Fehér pólya fed.

A holtak csendje.
Velük lelkedben vitázol.
Választ nem kapsz.

Hó lepi utad.
Újat keresel vagy maradsz? 
Jó a megszokott?

Fagyos mosollyal
néz rád a felkelő nap.
Még reménykedsz tán.

S pár kép a szokásos fotoarénából (http://www.fotohaz.hu/fotoarena/):