A sikeres Kinizsi 100 után pár napig pihentem, tunyultam megérdemelten, vártam, hogy a vízhólyagok kicsit visszahúzódjanak :) Már korábban is tudtam, hogy mivel az UltraBalaton (UB) a rá következő héten van, így azon futni nem terveztem, de egy jó kerekezésben benne lennék. Azonban tavaly elég kemény volt a montival körbetekerni, így idén vagy az az opció volt, hogy esetleg tudok kölcsön szerezni egy országútit, vagy valakinek a kísérője leszek egy szakaszon a montival.

Már tavasszal láttam DSLgril alias Vincze Zsófia edzésonline felhívását, hogy kerékpáros kísérőt keres, de mire jelentkeztem, addigra el kelt a hely :( Utána viszont olvasgattam a blogját (http://runbabyrun.blog.hu) és edzésnaplóját és drukkoltam neki, hogy az UB-n párban tervezett féltávot egyben sikeresen tudja teljesíteni a sérülése után. Még az utolsó pillanatban, a héten rákérdeztem, hogy minden rendben van-e? Akkor mondta, hogy a kerékpáros kísérő visszamondta, így nincs emberük :( Kihasználtam az alkalmat :)

A verseny napján kora reggel utaztunk le, 5.30-kor találkoztunk. Este nem igazán aludtam jól, mert féltem, hogy elalszom, így minden órában felébredtem és a végén a tervezett előtt egy órával felkeltem, mert benéztem az órát :) De legalább nem késtem el :) Azért a kb éjféli fekvéshez képest ez nem sok alvás volt, de úgyis csak csorogni fogok :)

Viszonylag időben leértünk, a rajt előtt összeállt a csapat, mivel Zsófi futópárja, Balázs Győrből érkezett. A teljes csapta úgy állt össze, hogy a két futó Zsófi és Balázs, Zsófi szülei Marci és Éva, a két biciklis kísérő Szilvia és én, valamint Gábor, aki Balázs kocsis kísérője volt.

A rajt előtt még mindkét futó vidám és kipihent :)

A rajt után Zsófi elég hamar beállt a saját ütemére, nézte a pulzusmérőt és a betervezett szintet tartva elkezdte nyomni, mint egy precíziós gép :) Benyomta a füldugókat, beállította a zenét és senkitől és semmitől nem zavartatva darálta be a kilométereket. Még a tábla is jelezte, hogy "Vigyázz, jön Zsófi!"

Mi Szilvivel követtük, lestük kívánságait. Többek közt azt, hogy "állítsátok már le a szüleimet, hogy ne pofázzanak már bele, hogy mit, mikor eszek, amikor nem látják, hogy menet közben mit eszek!" Meg hogy "Ne mondják, hogy nyomjad amikor a vége még több mint 80 km!!" Természetesen a szülők már csak ilyenek :) Ezeket próbáltuk finoman közvetíteni :D

Aztán a Balaton felvidékre érve kétszer is jelentős zápor kapott el minket. Ahogy láttam Zsófit kevésbé viselte meg. Engem annál jobban :( Mivel bőrig áztam (ez még nem lett volna gond), de a kerékpározásnak nevezett lassú gurulás nem igényelt semmi fizikai erőkifejtést, ezért nem volt mitől felmelegedjek, a levegő is lehűlt. Szóval elkezdtem fázni :(

Most olvastam, hogy vizes ruhában 3-szor annyi hőt adunk le, mint ruha nélkül. Én meg nem váltottam ruhát, legfőképpen a nadrág szívta magába a hideg esőt :( A kilométerek fogytak, Zsófi nyomta egyenletes tempóban, mi Szilvivel beszélgettünk, a csapat többi tagja a pontokon drukkolt,... Aztán az egyik pontnál leesett a közvetett utalásokból, hogy Balázsnak nincs kerékpáros kísérője, mert Gábor depózik a kocsiból, de nem megy kerékpárral Balázs mellett. Így nekem kéne őt is kísérnem. Emiatt 70-km-nél kiszálltam és Szilvire hagytam Zsófit, én meg megpróbáltam a kísérő kisbuszban pihenni. Nem nagyon ment, mert Éva anyuka nem csak a lányát biztatta lelkesen, hanem minden futót. Na ezekből volt bőven :) Szóval alvás nem volt, bár próbáltam úgy tenni :) Így kb. a 90 km-nél lévő váltópont környékén abbahagytam a pihenést a kocsiban, egy kis faluban ettem Gáborral egy jó gulyást, majd elmentünk a féltávhoz, ahol Zsófi teljesítve célkitűzését szenzációs 12,5 óra idővel fejezte be boldogan futását. Én még a héten megírtam neki, hogy teljesíteni fogja kb. 12 órás idővel :) 

S kezdetét kezdte Balázs küzdelme :) Meg az enyém :) Balázs az elején lendületesen kezdett, gyorsabban mind Zsófi. Lassan besötétedett. Balázsnak jó fejlámpája volt. Nekem meg elég gyenge :( Ennek az lett a következménye, hogy én azért küzdöttem, hogy le ne maradjak, mert szinte kész küzdelem volt utána Balázst utolérnem :) De persze többször is lemaradtam, mert után kellett tölteni e készleteket. A déli partra fordulva meg erőteljesen kezdtem álmosodni. Ez azért volt veszélyes, hogy elálmosodva el ne üssem Balázst. Egy darabig bírtam, de éjfél egykor már feladtam mindkettőnk biztonsága érdekében. Szilvi a Zsófi kísérésében nagyot teljesített, de benne ennyi volt. Zsófi viszont nem hagyta, hogy Balázs egyedül fusson, így ő ült a biciklimre és állt be kísérőnek!! Vagy hamar regenerálódik, vagy nem futotta ki magát :) Viszont én most tényleg aludtam, bár közben azért néha fel-fel riadtam Éva folytonos, nem lankadó buzdítására :) Pár óra alatt pihentem annyit, hogy fél 6-tól újra be tudtam kapcsolódni a csapat támogatásába és visszaálltam kísérőnek. Balázs közben szerintem eléggé túlfutotta magát, már megfelelően lelassul, bele-bele sétált, így próbáltam beszélgetéssel tartani benne a lelket. Aztán a vége felé Zsófi egy szakaszra megint beállt kísérni, majd a végén közösen befutottak :)

Mindenki boldog, a kitűzött célt mindkét futónak sikerült teljesíteni!! :)

Mint kísérő a lassúság volt fárasztó. Na nem a futóké, hanem a kerékpáros tempó :) Sajnos egy kicsit megfáztam, de mire ezeket a sorokat írom, már kifelé lábalok belőle. Azaz összefoglalva nem volt számomra kihívás ilyen tempóban a táv, legalábbis fizikailag, egy csöpp izomlázam sem volt. Mivel volt benne két nagyobb szünet, így a fenekem sem fájt annyira, mint tavaly. De a lényeg nem is az én teljesítményem, hanem a csapat, a futók teljesítménye volt! Remélem egy kicsit hozzá tudtam tenni a sikerükhöz :)

Nagyon jó futó idő volt, sok vidám arccal, jó hangulattal. Jövőre talán egy egyénit meg kéne próbálni :) De ezen még gondolkodom :)

Táv: kb 150 km